Beleolvad a környezetbe az apácarács
A fából készült kerítések magánházak, nyaralók vagy egyes ipari területek elhatárolására is használhatóak. Gyakran ezeket alkalmazzák a háztáji terület övezetekbe való rendezéséhez is. Az apácarács, a kialakításának köszönhetően átengedi a napfényt, a levegőt és széles látószöget biztosít. A termék nemcsak esztétikus látványt nyújt, de megfelelő gondozással több mint 10-15 évig nem veszíti el a kellemes külsejét. Egy ilyen kerítés jól mutat kővel, téglával vagy fémmel kombinálva egyraánt.
Manapság az apácarácsot az adminisztratív, önkormányzati és kereskedelmi épületek kerítésének megépítésénél is felhasználják. Ellentétben a szilárd típusú analógokkal, a fa rácsos térelválasztó nem kelti a zárt tér érzétét. A szemek mérete a vevő kívánságaitól függően eltérő lehet. Ha sok fényt kell biztosítani a területen, akkor a léceket nagy távolságra helyezik el egymástól. Ha árnyék megteremtésére van szükség, akkor az elemeket szorosabban rögzítik. Annak érdekében, hogy az apácarács hosszú ideig szolgáljon, védő bevonattal kell kezelni a felületét.
Érvek egész sora áll a faoszlopok mellett
A kerítés építéséhez nincs is ettől hagyományosabb anyag. Az új építőanyagok és építési módszerek korában, most is minden harmadik kerítés ilyen pillérre épül. A faoszlop népszerűségnek számos oka van. Elsősorban a nagyon vonzó megjelenés, másodsorban pedig az a tény, hogy az anyag viszonylag könnyen megmunkálható és telepíthető. A faoszlopok csökkentik a kerítés felállításának idejét, ugyanakkor nagyságrenddel olcsóbbá teszik azt, ami fontos szempont a nyaralók és külvárosi területek tulajdonosainak.
A pillérek jól kombinálhatóak fémmel, profilozott lapokkal, téglával és bármilyen más anyaggal. A beton- vagy acélcölöpökkel ellentétben, szinte bárki képes saját kezűleg telepíteni ezeket. A pillérek feldolgozására számos mód van, de nem minden recept ad stabil és hosszú távú hatást, ezért a faoszlopokra felvitt védőbevonat típusát a talaj összetételének és a fa fajtának megfelelően kell kiválasztani. A bomlással szemben, a leginkább ellenálló a vörösfenyő, a tölgy- és a diófa.